Fogyás északi platte ne

Olvastam Marjalaki Kiss Lajosnak Anonymus és a magyarság eredete c. Véleményét a szerző ezen szavakban összegzi: Úgy gondolom, hogy a mai magyarság zöme nem Árpáddal jött be, sőt már az avarok, hunok előtt is itt élt és magyarul beszélt. Mielőtt az alábbi kérdéseket azok számára, akik Kiss Lajossal ebben az általam fogyás északi platte ne vallott meggyőződésben nem értenének egyet, föltenném: röviden összefoglalva előre bocsátom a magam következtetéseit, amelyekre körülbelül két évtizeden át folytatott néprajzi és nyelvészeti kutatásaim után jutottam, s amelyekről egyet-mást már előzőleg az Etnographia-ban, a Hadak Útja c.

Szerény véleményem szerint is, a magyarság őshazája Magyarország, azaz a Kárpátok medencéje, amelyben fajunk és nyelvünk kialakult, és ahol magas szellemi műveltsége volt már azon ősidőkben, amikor az árja népek még nem léteztek.

Csatlakozom itt Nagy Géza jeles tudósunknak az Etnographiában Turánok és árják cím alatt megjelent tanulmányában kifejtett azon véleményéhez, amely szerint az árjaság csak ősnépeink és egy más faj az Európában a történelemelőtti időkben élt barlanglakó neanderthaloid ősfaj keverékéből előállott újabb faj, amelynek nyelve, szókincse legalább is felében ősnépeink nyelvéből vétetett.

Magyarországi eredeti ősnépünk, azaz az ősmagyarság legnagyobb része beláthatatlan időktől fogva békés földművelő nép volt, - aminthogy ma is az — és mindig magyarul beszélt, azaz helyesebben szólva: mai magyar nyelvünk ősalakját beszélte. E nép, vagy faj az ezredéveken át, időközönként számtalan rajt bocsátott ki magából, hol északra, hol keletre, hol délre és nyugatra, amely kivándorolt szakadékai kint néha nagy műveltségeket is alapítottak, szumirok, fogyás északi platte ne, etruszkok, stb.

Így régebben például a finnugor rokonság hívei őseinket északról, majd Vámbéry és a török rokonság hívei keletről, az ázsiai pusztákról jötteknek vélték. Mások, mint Tóth Jenő és legújabban Zajti Ferenc tényleg megállapítható nyelvi és faji összefüggések miatt, a magyarság indiai eredetét vitatják, ritkán gondolván azonban arra, hogy hiszen ama feltalált néptörzsek éppúgy a magyarságnak messze földre vándorolt leszármazottai is lehetnek, mint ahogy a magyarságot ideköltözöttnek véljük.

Ismét mások a szumir nyelvnek a magyarral rokon volta miatt, vagy a kis-ázsiai és szíriai ősturáni műveltségek révén a magyarok eredetét délen keresik, pl. Fáy Elek: A magyarság őshona sőt, voltak olyanok is, akik az afrikai kámi nyelvekben található, a magyarral meglepően egyező elemek révén a magyarságot kámi eredetűnek, megint mások — különösen régebben — sémi származásúnak vallották.

Végül némelyek, fogyás portland maine pl. Cserép József, azon elvitathatatlan egyezések révén, amelyek az azték és más ős-amerikai nyelvek és a magyar nyelv között kimutathatók, a magyarságot Amerikából, vagy Atlantiszból eredőnek tartják.

Mindennek eredményeképp tehát Európa közepén a magyarság továbbra is valóságos rejtélyként állott, és áll ma is. Teljesen megoldódik azonban a rejtély, ha a magyarság fogyás északi platte ne magát Magyarországot tekintjük, ahonnan ősidőktől fogva egyes szakadékai minden irányban vándorolhattak ki.

Sőt, csak így fejthetjük meg azt is, hogy a magyarság szervesen illeszkedik bele a közép-európai kerekfejű, kisvagy középtermetű fajba s hogy arcjellegében is a környező népektől, amelyek nagyrészt különben is csak elárjásodott fajrokonai, alig különbözik, valamint hogy nyelve, szókincse, népszokásai, népmeséi, viseletei is azokéval bár egyezőek, de sokkal őseredetibb jellegűek.

Vámbéry és mások, honfoglaláskori kétségtelen török nyomok alapján, azt is állították már, hogy Árpád honfoglalói nem is voltak magyarok, hanem tiszta törökök, akik Magyarországon fogyás északi platte ne már itt élt ugor néppel keveredtek, illetve, hogy a ma magyarnak nevezett nyelv e keveredés egyik terméke.

Hogy a magyar nyelv ősnyelv és nem újabb keletkezésű keverék, ezt nyelvünk szavainak egymással való szerves és logikus, szócsoportok szerinti összefüggése révén, mihelyt arra alkalmam lesz, könnyen ki fogom mutathatni. Ami pedig Árpád magyarjait illeti, szerény véleményem az, hogy törökök ugyan nem voltak, de nyelvileg többé-kevésbé valóban el voltak törökösödve, fajilag azonban azon régebben keletre kivándorolt őstörzseinktől származtak, amelyek a mai Oroszország területein az ókorban igen nagy számban éltek, s kazárok, kunok, besenyők, palócok, vogulok, cseremiszek, votjákok, bolgárok, stb.

De utóbb, a keresztény és mohamedán vallások felvételével, nyelvileg majdnem mind elszlávosodtak és eltörökösödtek, kivéve a kazárokat, akik zsidó vallást vevén fel, teljesen tönkrementek, birodalmuk szétzüllött, ők maguk pedig elzsidósodtak. Tudjuk, hogy a kereszténység felvétele után, mi is hajszál híján, hogy ősi nyelvünket a latinnal nem cseréltük föl, illetve hogy a magyar nyelvnek csak a legújabb időkben sikerült az országban ősi jogait visszanyernie, s a nép legalsó rétegeiből, ahol még beszélték, ismét az ország nyelvévé lépnie elő.

Véleményem tehát az, hogy Árpád honfoglalói nemzetségileg magyarok voltak ugyan, de a magyarságnak oly törzse, amely valamikor Magyarországról, azaz az őshazából kiköltözött volt. Utóbb Attila, majd az avarok birodalmának bukása után, e földnek erősebb urai nem lévén, Árpád honfoglaló népe az alkalmat felhasználta, és itt élő fajrokonaival egyesülve, a bejött szláv, görög vagy oláh, germán és már elkeresztényesedett és szlávosodó bolgárok kezeiből az ezek által már birtokba vett területeket kiragadta.

Ami után azonban e harcias, külsejében már törökös-perzsás jellegűvé vált magyar törzs itt élő földművelő rokonaival teljesen összeforrott, illetve azokkal ismét egy néppé lett. Ez összefoglalásnak, mint alapnak előre bocsátása után fölvetem alábbi, pontokba szedett kérdéseimet mindazok számára, akik fönti derék karcsúsító fehérneműk — s azzal együtt Marjalaki Kiss Lajos említett véleményét — nem tartják elfogadhatónak, illetve más, ellenkező nézetek hívei, hirdetői.

Kérem tőlük az e kérdésekre vonatkozó feleleteket, cáfolatokat, akár részekben, akár álláspontom fogyás északi platte ne bizonyítékaim egészére. Tudvalévő pedig, hogy a magyaroknak ázsiai eredetéről szóló igazi néphagyományunk nincsen, ellenkezőleg, a krónikások közül pl.

Anonymus kijelenti, hogy a parasztság csalfa meséire, hegedősök csacska énekeire nem hallgatott, vagyis csak azt írta meg, amit nyugati krónikákban olvasott. Szavaiból itt világosan kitűnik, hogy a nemzeti hagyomány tehát mást beszélt, mint ő. Kik voltak tehát azon nagyszámú parasztok, akiknek nemzetiségéről nem szól, és akiknek meséire nem hallgatott?

Nyilván a földművelő magyar őslakosság, amelynek meséire, énekeire pedig azért nem hallgatott, mert az ezekben mondottak nem mindenben egyeztek meg az általa nagyratartott nyugati keresztény krónikák tartalmával, amelyek pedig Magyarország népviszonyairól mit sem tudtak, s a Magyarországon végbement eseményeket természetesen csak felületesen ismerték.

Ezen kívül fogyás északi platte ne Árpád-házi királyok udvarában a parasztok, azaz az itt élő ősmagyarok meséiről Anonymus idejében kétségtelenül még azért sem illett beszélni, mert ezek a honfoglaló nemzetségek hadi dicsőségét — azaz tehát az Árpád-házi királyokét is — nagyon csökkentették!

Nagyobb hadi dicsőség ugyanis egy országot tisztán ellenségtől, csupa győzelmes csata után — ahogyan azt Anonymus tünteti föl — fegyverrel elfoglalni, mint az ország igen nagy részét könnyűszerrel, harc nélkül, ellent nem álló, mint rokonoknak szívesen behódoló békés földművelők által fogadtatva megszállani! Ha tehát Anonymus az őslakosság meséit tüntetően megvetette: ezzel királyának is kedvét kereste. Avagy nem nyilvánvalóbb mindez az eddigi elméleteknél?

Ha a magyar nyelv csak hét-nyolc század előtt, azaz a honfoglalás utáni századokban keletkezett keveréknyelv azaz szervetlenül összehányódott nyelv volna, hogy magyarázhatnók akkor a következőket: Kör ősszavunk nyelvünkben megvan a e o ö u és ü magánhangzós kiejtésű alakokban is.

Navigation menu

Például karika, keringő, kerek, kerék, kering, kör, görbül, korong, a fazekas korong neve és a kering ige ehangos kiejtéséből keletkezett, mert a fazekas korong sebesen kereng, azaz kering gurul, gyűrű, tájszólásos győrő, stb.

Világos továbbá, hogy horog, horgas szavaink szintén ide tartoznak, ugyanúgy, mint görbe szavunk is. Hogy a horog megfogó, beakadó, megragadó valami, magyaráznunk fölösleges. Hogy viszont kacs szavunk szintén horgot, kampót, továbbá a növények kapaszkodó kacsait is jelenti, szintén tudjuk. Ezért nevezi Ballagi a paragrafust is kacsnak.

A megfogással függ össze még kacs, kacsó, kacsi, - kéz, kezecske szavunk is, valamint ezért nevezi népünk a görbelábút kacslábúnak, a görbe nyakút kacska nyakúnak. Ballagi Világos tehát, hogy kacskaringó, vagy kacskaring szavunk összetett magyar szó, amely tehát a kacs, - horog, kampó szavunk, és a kering igénk összetételéből képeztetett, és tehát olyan horog, vagyis kampó vonalat jelent, amely tovább folytatódva kering, keringőzik, vagyis kacskaringót, spirált képez.

Almásy György ázsiai utazó az Etnographia A magyarázatot illetőleg pedig tanácstalanul áll, illetve hiába kísérli meg e szónak a török nyelvbőli magyarázatát, mert hiszen világos, hogy ezen összetett magyar szó a törökből nem magyarázható.

Hogyan kerül tehát e tősgyökeres magyar szó Ázsia közepébe, ha a magyar nyelv csak Árpád honfoglalása utáni időkben alakult ki? Nem kényszerülünk-e arra gondolni, hogy e szó Magyarországról került oda, illetve, hogy a kirgizek ősei valamikor magyar nyelvjárást beszéltek, vagy legalábbis egykor közéjük magyar népek keveredtek?

Introduction[ edit ] Bytwo former fur trading frontier forts marked trailheads for major alternative routes through Utah and Wyoming to Northern California. The first was Jim Bridger 's Fort Bridger est.

Kimutatható az is, hogy nyelvünkben valamikor igen régen a jelző még a jelzett után következett, ami a ragozó nyelvek szellemének inkább meg is felel. Eszerint tehát kacskaringó ugyanúgy karingó kacs-ot jelent, mint ahogy Hegymagas, Zala megyében Magas hegy-et, Becskerek Kerek becs-et jelent.

Becs, bécs, bács, becse, pécs, régi nyelvünkben ugyanis vár, erődítmény értelemmel bír. Bögöly szavunk Ballaginál előfordul még bögöl és bököl alakban is, amely szavunknak bök — döf igébőli származása lévén a bögöly nagyobbfajta szúró légy egészen világos.

Ezen bököl vagy bögöly szavunkhoz hasonló módon képeztettek döföl, derivált súlycsökkenési görbe, ötöl-hatol szavaink, valamint kétségtelenül öböl főnevünk is, amely utóbbi az ök döf lökve üt igetőből képeztetett, amely igetőből még öklel — döf szúr szavunk is keletkezett.

Hogy például bökő, ölő, látó helyett népünk ma is ejt bökü, látu-t, mindnyájan tudjuk. Fáy Elek A magyarság őshona Ugyanígy például ugró helyett ugron, amiből az Ugron családnév származott. Ugyanígy például a bölönbika madár, valamint maga a bölény, -régiesen bölön — állat neve értelme is nem más, mint bölő, bőgő, bömbölő, aminek különben a török bulan — bika szó is megfelel. Ha mármost tudjuk, hogy a mongol nyelvben bögöne — bögöly Vámbéry A magy.

Hogyan kerül tehát ezen bögöne szó a mongol nyelvbe? Ballaginál találjuk: berhe, börhe, bürhe — iparosok bőrköténye, bőrnadrág, amely szavaknak a bőr szavunkból származása kétségtelen. Börke, bürke szavaink pedig tudvalévőleg vékony bőrt, irhabőrt, fogyás északi platte ne jelentenek. Ha pedig ez így van: honnan kell fogyás északi platte ne a pergament szót származtatnunk, amely hiszen írásra is, fogyás északi platte ne is használt hártyabőrt, finomabb fajta bőrt jelent, sőt, maga az irha — hártyabőr szavunk is az ír igénkhez nem veszedelmesen hasonlít-e?

Tudom, hogy a pergament szót a kisázsiai Pergamon, ókori város nevéből származtatják, ahol a pergament készítést feltalálták volna, etnográfus és nyelvész azonban az ilyen naív magyarázatot aligha fogja elfogadni, illetve a berhe, börke — pergament összefüggést valószínűbbnek fogja tartani. Tudjuk, hogy a régiek írásra használt másik anyaga a papirusz-nád, ír igénk itt is felkísért hártyája volt, amely nád nevéből a papiros szó maga is ered.

Csakhogy a latinban a papiros neve charta, amelyben nem világosan a magyar hártya szó ismerhető-e fel, amely hiszen mindenféle bőrt jelent? Azoknak pedig, akik esetleg a magyar hártya szót kísérelnék meg a latinból származtatni, felhozzuk, hogy a hár szótöve azonos a kéreg szóéval, amelynek a-hangos kiejtése él a hársfa azaz kéreg, vagy fogyás északi platte ne nevében.

Hárs szavunkat ma csak egy bizonyos fa nevéül használjuk. Ballaginál azonban még a következő jelentését is találjuk: hárs — a fa héja, külső kérge. Továbbá még: hársolni — általában fa, különösen hársfa kérgét hántani. Ugyancsak Ballaginál találjuk még ezen párhuzamot is amely viszont a hártya szavunkkal függ össze : hárt — valaminek héját, vékony kérgét lefejti, - azaz tehát — hánt, hántol vagy hársol. Mindezen összefüggések, illetve párhuzamok hártya, hárt, kártya, hárs, hársol, hánt, hántol kétségtelenné teszik tehát, hogy hártya szavunk nyelvünk ősi, szerves alkatrésze, illetve hogy nem vétetett a fogyni idő. Ha azonban pl.

Valamint a német Haut — bőr szónak a magyar hánt és háncs szavakkali hasonló volta is nem feltűnő-e?

A hársfakéreg hajdan igen fontos termény volt, amennyiben belőle hajlékonyra főzve, a legkülönbözőbb fogyás északi platte ne, dobozokat és más eszközöket, sőt, bocskort is készítettek.

Oroszország némely részében a hársfakéreg ma is fontos kereskedelmi cikk. Ezek magyarázzák meg az erdélyi kártya — fából való vizeskorsó szót is, amely edény régen szintén hársfakéregből készült. Tudvalévő, hogy írásra régen nyírfakérget is használtak, mely a hársfáénál vékonyabb, finomabb.

Ilyen, de még finomabb volt a papirusz hártyája, vagy kártyája is. Visszatérvén a kör, vagy azzal hangtanilag azonos győr, gyűrű szavainkra, felhozzuk, hogy Vámbéry A magy. Miért nem állapították meg azonban azt is, hogy a latin corona, görög korone — karika, gyűrű, a fönti körün-nel szintén azonos, illetve, hogy mindezek szintén a kör, kor szótőre vezetendők vissza?

Miért nem állapították meg, hogy a németben is Kreis — kör, krumm, a görögben gürosz - görbe, hajlított, amely utóbbi görög szót a magyar görbé-n kívül még a gyűrű és gyűrött, gyűrni szavainkkal is összehasonlíthatjuk.

Miért nem állapították meg, hogy a latin circulus is ide tartozik?

Miért fit iq fogyás állapították meg, hogy a görög krikosz — karika nem más, mint a magyar karika vagy karikó szónak elárjásított, azaz magánhangzó-kihagyásos, kopott alakja görög —sz végződéssel megtoldva?

Ha a magyar kör, ker szóból keletkezett kerít, körít igéink és legjobb, ha gyorsan vagy lassan lefogy ebből továbbfejlődött kerítés és kert szavaink jutnak eszünkbe, és tudjuk, hogy ker, kerek szótövünknek és szavunknak kar, karika változatai is vannak, akkor fel kell vetnünk azon kérdést is, hogy honnan származnak tehát a német Garten, olasz giardino — kert szavak? A finn nyelvben kalteva — menetelés Szinnyei amely szónak megfelel a magyar halad és kel útra kel.

Honnan származnak tehát az olasz calle — gyalogút, ösvény, calla — átmenet, és a görög kelendosz — út, pálya? Hiszen világos, hogy az ilyen szavak csak a haladás, kelés, kal, kel tövű igéjéből mint őseredeti igetőből származhatnak, de sohasem megfordítva! Ezen igetövek azonban a magyarban és a finnben találhatók meg! Még meglepőbb tény, hogy a görög kelendosz-nak megfelel a szintén haladást, járást, kószálást jelentő magyar kalandoz, kolindál és kalézol. Felvetem itt e kérdést mások számára, megjegyzem azonban, hogy magam a megfejtést tudom.

Azoknak, akik a megfejtést megkísérelni kívánnák, útmutatóul megemlítem, hogy az ezen szavakkal és névvel összefüggő népszokás lényege mindig: házról-házra járás-kelés, sőt, faluról-falura való kószálás, ami kéregetéssel, azaz koldulással, kolindálással függ össze. Ugyancsak útmutatásul kiemelem, hogy kalóz szavunk is ezekkel és a kószálással függ össze.

A magyar levegő, lebeg, lebegő, lebegés, libegés szavak mind könnyűséget kifejezőek, amelyeknek finn megfelelője lievä — könnyű, enyhe. Hogyan magyarázható tehát az, olaszban is lieve, a latinban pedig levis — könnyű, enyhe? Ha a magyar lebeg szóból származik a magyar lebke, lepke, akkor a latin libelle — pille, szitakötőféle szónak a magyar libeg szóhoz is okvetlen köze kell, hogy legyen, eltekintve attól, hogy hiszen a latinban is libra, libratio — libegést, lebegést jelent.

Avagy azt véljük-e, hogy a finnek és magyarok lievä, levegő, lebeg, lepke és libeg szavaikat mind a latinból és az olaszból vették? Részemről mindenesetre, miután bebizonyosodott, hogy az etruszk nyelv a finnek és a magyarnak volt rokona, azon véleményen vagyok, hogy ezen szavakat fogyás lasagna, mint annyi fogyás északi platte ne, amaz itáliai ősnépeink hagyták a rómaiakra, majd a latinokra, amely ősnépekről ma már tudjuk, hogy az egész itáliai és római műveltséget is ők alapították.

A finn nyelvben továbbá lievittä — fogyás északi platte ne, könnyít, vagyis tehát ezen finn —itta és a magyar —ít, egymással teljesen azonos valami. Honnan származik tehát az olasz lievito — élesztő? Vajon ez is nem ősi ugor-magyar szó-e, amelynek értelme könnyítő, miután az élesztő az, ami a tésztát, kenyeret könnyíti, könnyűvé teszi?

Ha az eddigi elméletek szerint őseink nomádok és műveletlenek voltak is, a vizet vajon fogyás északi platte ne ismerték-e, s ennek nálunk vajon neve nem volt-e? Hogy van az tehát, hogy a magyar víz szó a német Wasser szóval egyezik? Hogyan van az, hogy viszont az ugor vit, vete, ved — víz a sziszegő sz, vagy z hang t-vé, d-vé tudvalevőleg igen könnyen változik a szláv voda — víz szóval egyezik teljesen?

Nem kényszerülünk-e itt is arra gondolni, hogy hogy ha itt valaki fogyás északi platte ne volt, úgy azok csak a turániaknál sokkal később keletkezett árják lehettek, illetve, hogy — amint Nagy Géza sejtette, - az árják itt nem is átvevők voltak, hanem szókincsük nagy részét már keletkezésükkor készen örökölték. Mindenesetre a magyar víz és az ugor vit, ved még egy tagú, ősegyszerű szavak, ellenben például a német Wasser többtagú, azaz összetett szó, amely eszerint tehát csak későbbi keletű lehet.

Ha a magyarság Ázsiából vetődött volna Európába: hogyan magyarázható akkor, hogy nyelvünk szavai a régi görög és latin nyelvekkel oly meglepő egyezéseket mutatnak?

Magyar Adorján: Kérdések

Például: görög kampülosz — görbe, hajlott, amely szó a magyar kampó, gamó, kamó görbeséget, hajlottságot kifejező szavakkal egyezik, amelyeknek még a finn kumara — meggörbült, görbe szó is eléggé megfelel. Sőt, a gamó, kamó szavunk Ballaginál: pálcaféle eszköz horgas véggel a latin hamo, hamus szóval is egyezik. Hogyan magyarázzuk azt, hogy a magyar fény szó a görög faino, faienosz és fenomen fényt, fényességet, fényes jelenséget, tüneményt jelentő szavakkal egyezik?

A görög agro szó, amely különben a latinban is megvan, jelent egyúttal földet, mezőt és vadságot, műveletlenséget, durvaságot is. A magyar ugar szó szintén földet, mezőt jelent, de olyat, amely műveletlenül hagyatott. Az öszefüggés nem szembetűnő-e? Márpedig, hogy az átvevők nem mi voltunk, bizonyítja a szumir agar, igara — föld, ugar. Kimnach Ödön: Magyar-sumer kis kézi szótár. Karcag, Miként magyarázható az, hogy a görög nephosz — sereg, tömeg szónak teljesen megfelel a magyar nép szó?

California Trail

Viszont a magyar seregnek nem teljesen megfelel-e a német Schaar — sereg szó, holott hiszen a törökben is cserig, cseri — sereg! Vámbéry Elképzelhető-e tehát, hogy mind e szavakat a magyarok éppen a görögből, latinból, németből, törökből szedték volna össze? Nem kényszerítenek-e mind e dolgok arra gondolni, hogy ellenkezőleg: a el camino fogyás azon ősnyelv, amelyből az újabban létrejövő nyelvek szókincsük nagyrészét örökölték?

A párta, amely rendesen félhold alakú, és a fejen valóban mintegy pártázat, Gesims, vesd össze: párkány, part módjára áll, tudjuk: a szüzesség jelképe, illetve — amint az kimutatható — magát a szintén félhold alakú szűzhártyát jelképezi.

Hogy ez mennyire igaz, népmeséink gyönyörű költészetű, de rejtett hitregei értelmű motívumaival bizonyíthatom. Honnan származik tehát a görög parthenosz — szűz szó?

A hold szűz istennőjét Artemiszt a görögök, fején a magyar lányokéval teljesen azonos félhold alakú pártával ábrázolták.